Táncruha tervezés, a tütü története

A táncruha kiemelten specializált terület, figyelembe kell venni az előadás teljes koncepcióját, a testmozgást, a különleges koreográfiai elvárásokat és a különböző ruha anyagok eltérő hatásait a mozgás során.

A balett ruha adaptációja lehet egy hétköznapi ruhának vagy mint a Hattyúk tava esetén követheti a hagyományos és különleges tánc technikák elvárásait. Minden táncruha tervnek meg kell hagynia a mozgás maximális szabadságát és vigyázni kell arra, hogy amikor díszítéseket helyezünk el, nehogy megsértse a táncpartnert (különösen a derék részen, ahol a táncost gyakran megtámasztja vagy tartja partnere). A laza jelmezek pedig megcsúszhatnak az emelés során, erre is figyeljünk.

A tütü története

A tütü a ‘popsi’ francia megfelelője, a gyerek szlengből származik a szó. Mivel ez a ruhadarab fedi azt a bizonyos anatómiai területet, elkezdték használni egy bizonyos fajta jelmezre.

Először a tütü egy fátyolos, fél hosszú harang alakú ruha volt tüll rétegekből kialakítva, amely egy könnyed báli ruhából lett adaptálva az 1830-as években Marie Taglioni részére. Később ez a stílus a kosztümök rengeteg variációjában is feltűnt.

A 19. században a Romantikus tütü szoknyákat felváltotta a rövidebb változat, amely lehetővé tette, hogy a táncos megmutassa az egyre növekvő virtuozitását – különösen a forgásokat – és a század végére már térd fölötti szabást alkalmaztak. Így fejlődött ki a klasszikus tütü – a vízszintes tányér forma a csípőt lefele megnyújtja – a felső szoknyát pedig a kör alakú vagy fokozatosan fodrozott rétegek támasztják alá, amely egy hozzá tartozó nadrághoz van hozzávarrva.  Azután az egészet rácsatolják egy csípőre simuló felsőrészhez, amely egy női mellényt vagy top-ot formál legtöbb esetben.

A tütü elkészítése

A tütü szoknyához szükséges körülbelül 12 méter tüll háló és közel 2 méter vékony drót, amely a tartó karikát szolgáltatja. Körülbelül 12 különálló réteg lesz a szoknyában, a karikát hozzávetőleg a hetedik rétegnél helyezzük el. A drótok különböző rétegekhez vannak varrva azért, hogy megtartsák a szoknyát egy bizonyos pozícióban. Az egész szoknya egy felső részre van rögzítve, amely a mellre és csípőre feszül. A szoknya hosszs évenként változott és formálódott táncosról táncosra. A jelenlegi divat szerint a felső rész nagyon rövid, a szoknya pedig magasról kinyúlik a csípőre. Ez ellentétben áll a 20. század közepén alkalmazott tervekkel, ahol a kiindulási pont a csípőre rásimulva a comb felső részén volt.

A szoknyához tartozó nadrágot egyre rövidebbre szabták és mára követi az alsónemű vonalát. Az utóbbi években az egyre rövidebb, csípő szoknyákhoz tartozó pamut alsót felváltotta a Lycra (amely jobban illeszkedik és kényelmesebb viselni, de talán nem nyújt olyan csábító látványt a közönség számára).

Az írásban benutatott táncos ruhának készült tütü nem azonos a jelmezként vagy fotózáshoz készült egyszerű tüll csíkokból csomózással készült tütü szoknyával, amely elkészítési módját egy másik posztban fogom bemutatni.

Most pedig lássunk pár gyönyörű táncos jelmezt kislányok részére, a darabtól és témától függően bármilyen tütüt el tudunk készíteni a tavasz tündértől a katonáig, csak a tervező ügyességén múlik, hogy milyen részletgazdag lesz a táncos ruhája.

Táncruha tervezés, tütü szoknya